A római egyház előresegíti az iszlámot és az iszlám hitet elfogadja

A római egyház előresegíti az iszlámot és az iszlám hitet elfogadja

Írta Richard Bennett

 

Amint egyre több muzulmán bevándorol Európába a közelkeletről, egyre többen aggódnak a nyugati országokban. Ezen háttér ellenére Ferenc pápa még folytatja az iszlám hit támogatását. Ahelyett, hogy a népeket a bevándorló muzulmánok veszélyeire figyelmeztetné, Ferenc meg sem említi a közelkeleten, Afrikában és Európában lévő keresztyének üldözését a muzulmánoktól.  Sőt, az, hogy Ferenc pápa az iszlámot támogatja, az pusztán a II. vatikáni zsinat tanításainak gyakorati alkalmazása.

A római egyház következetesen támogatja a muzulmánok nagyméretű bevándorlását Európába, sőt az Egyesült Államokba is. Ez a bevándorlás a már megtörtént terror támadások alapja.  Például 2015 november 13.-án Párizsban vérontás történt, amikor legalább 128 embert öltek meg

, és amiért az ISIS (Irak és al-Sam Iszlám Állam) felelősséget vállalt[1]. Az iszlám terror, mint pl. a párizsi támadás vagy az USA-ban a San Bernardino-i támadások egy gonosz, totalitariánus ideológiára alapszik. Az Iszlámnak saját dinamikuma van, és sem nem logikus, sem nem racionális gondolkozásra alapszik. A totalitariánus ideológiai gyökerei a Koránban vannak. Nem lehet abban kételkedni, hogy a pápa és a tanácsosai tisztában vannek ezzel.

Az iszlámisták jelenlegi beözönlése Európába 2011 óta folyamatban volt, amikor a „Clarion Projekt”, ami a szélsőséges iszlámot célozta, ezt mondta:

„Az ISIS vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi azt állította, ’amilyen biztosan csak lehet, hogy ha a Nyugatot nem lehet katonai erővel legyőzni, akkor lerohanják a dzsihádisták’. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy al-Baghdadi felülkerekedik. Az Iszlám Állam bár sok területet foglalhatott le Irakban és Szíriában az utóbbi tizenöt hónapban, de ez a győzelem jelentéktelen ahhoz képest, amit most akar elérni... Tulajdonképpen al-Baghdadi az emberiség koronaékszerét akarja meghódítani:  az európai civilizációt.  A több százezer szír, iraki, afgán, líbiai menekült között, akik az Iszlám Állam kalifátusának különböző részeiből érkeznek nagyszámú dzsihádista van - és több millióan is jönnek, akik Afrikán és Ázsián keresztül haladnak Európa felé. ...[Van bizonyíték] arra, hogy al-Baghdadi a gazdag arab országok támogatását élvezi, különösen Szaud Arábiáét illetve Qatarét... Miközben az európai államfők csak beszélnek és beszélnek, az országaikat egyre több vándorló és dzsihádista elözönli - amint ezt a mai kalifátus is megtervezte.”[2]

2015 ősz eseményei

Németországban, ahol 3-3.5 millió muzulmán él, egy római bíboros a Koránról úgy nyilatkozott, mint Európa és a Közelkelet történelmi hagyatéka.

  „Ez az ember Mainz püspöke és egyben bíborosa, aki 250 hallgató előtt az egyetem rendezvényközpontjában azt mondta, hogy a vallásközi párbeszédnek hosszú története van, és a II. vatikáni zsinaton kezdődött el. Lehmann bíboros szerint a Korán kutatás a Korán olvasását, mint ősi dokumentum olvasását is bemutatja.  Így a Korán nem is tűnik olyannyira furcsának, hanem közelállónak tűnik a keresztyénséghez illetve a zsidó valláshoz.  A Korán Európa és a Közelkelet történelmi hagyatéka.” mondja a bíboros[3].

Ezt a félelmetes kompromisszumot kötötték Németországban. Mindegy, hogy a Korán nem is része „Európa történelmi hagyatékának”, amint maga a bíboros is tudja. Inkább arról van szó, hogy a római egyház ágendájának még nagyobb hatalma lesz világszerte!

Egy másik taktikát, a legális, illetve illegális bevándorlás sok évig a pápaság támogatja. Ezért 2015 szeptember 16.-án Ferenc pápa a legális illetve illegális spanyol bevándorlókat szólította meg a philadelphiai Independence Hall (Függetlenségi Csarnok) előtt:

„A kvékereket, akik Philadelphia alapítói voltak az egyén méltóságának és a testvéri szeretet által összekovácsolt testvéri közösség mély evangéliumi meggyőződés indította meg.  Ezen meggyőződés arra vezette őket, hogy olyan gyarmatot alapítsanak ami a vallásszabadság és a tolerancia biztos helye lenne. Ez a testvéri meggyőződés, ami mindenkinek a méltóságát tartotta fontosnak, az amerikai szellemiség alkotóeleme lett.” 

Ennek következtében ezen pápai gondolkodás szerint világossá vált, hogy a pápa és a római katolicizmus a legális és illegális muzulmán népek bevándorlását mozdítják elő a nyugati országokba. Ezért egy katolikus website a következőket írja:

„A szírek otthagyták otthonaikat, és négy millióan elhagyták országukat a polgárháború és az ISIS felbukkanása nyomán határukon belül... miközben ezen emberek nagy része a szomszédos országokba menekültek, egy részük menedéket keresnek Európában. Ferenc pápa és a katolikus püspökök az Egyesült Államokat és a nemzetközi kormányokat arra szólítják fel, hogy segítsenek a menekülteknek.”[4]   

Egy másik katolikus website ezt írja:

„Ferenc pápa és a katolikus püspökök az USA kormányát és a nemzetközi közösséget arra szólítják fel, hogy segélyt adjanak a szír menekülteknek, akik az erőszak elől olyan országokba futnak, akik ezen humanitariánus erőfeszítés élén állnak.”[5] 

Ennek ellenére az öt leggazdagabb iszlám ország nem fogadta be a szír menekülteket, mondván, hogy ha ezt teszik, akkor a terrorizmus fogja majd őket fenyegetni. Noha a gazdag olajállamok sok segélyt adtak, Nagybritannia többet adakozott, mint Szaud-Arábia, az Egyesült Arag Emiritusok és Qatar együttvéve[6]. Sőt, lehet, hogy az ISIS vezetőjének, al-Baghdadinak Szaud-Arábia, Qatar, és a három leggazdagabb arab ország is pénzt adott.  Kétségtelen, hogy a római egyház elutasítja a racionális gondolkodást, hogy a konfliktusnak mindkét oldalán állhasson, hogy ezzel mindenképpen a nyertes oldalon állhasson.

A római egyház előresegíti az iszlámot az iskoláiban

Anglia és Velsz püspökei azt akarják, hogy muzulmán imatermeket nyissanak minden római katolikus iskolában. Ezek a püspökök azt is akarják, hogy ima előtti mosakodási rítusokat is elvégezzenek minden római katolikus iskolában. A muzulmánok azt mondják, hogy ehhez mosdómedencéket, lábmosdókat és víztömlőket kell hogy telepítsenek ilyen kiterjedt mosakodási rítusokhoz. Ezeket az előírásokat Vincent Nichols is elfogadta, Birmingham érseke, aki valószínűleg Cormac Murphy-O’Connor bíborost fogja követni, mint katolikus primátus.

A katolikus iskolák „tisztelt helyet” adnak a muzulmán imádságoknak[7]  

Teljesen döbbenetes, hogy akármilyen katolikus vallásos iskola a muzulmán diákoknak „tisztelt helyet” is adnának. Sőt, az ilyen létesítményeknek helyet adnak nemcsak Angliában és Velszben, hanem az USA-ban is. Például John Birney, aki a „Rice testvér” gimnázium elnöke Bloomfieldban, Michigan államban megengedne „egy nem keresztyén imatermet muzulmán illetve más nem keresztyén diákok számára”. Birney több embert is megkérdezett az imateremről, hogy „olyasvalami, ami kompromisszumot jelent-e a hitünkkel kapcsolatban, vagy összhangban van-e az irántunk lévő tisztelettel”[8].

Az iszlámnak ilyen irányú megsegítése a bevándorlás illetve a római katolikus iskolák révén mind Ferenc pápa joghatósága alatt történik. Ferenc pápa világossá tette, hogy nem védi meg a  hithű katolikusokat a muzulmán támadásoktól, aminek a vége az, ha sikeres, hogy a katolikusok és a nyugati világ a saria törvény alatt kell, hogy éljenek. Másodjára, mint elsődleges nyugati vezető, bátorítja a muzulmán vezetőket arra, hogy folytassák az erőszakos támadásaikat, főleg a Nyugat ellen, és különösen a keresztyének ellen, de az egész világ ellen általában. Harmadjára, világos, hogy előresegíti őket a saját birodalomépítő céljai végett, bűntudat nélkül, nem hogy az igazat mondja, vagy hogy keresztyén módon viselje magát velük szemben. Így Ferenc pápa azt mondta például, hogy

„Az Iszlám szent iratai némely keresztyén tanítást is tartalmaznak; Jézust és Máriát nagyon tisztelik, és csodálatra méltó, hogy a muzulmánok, mind a fiatalok, mind az öregek időt hagynak a mindennapi imádságra, és hogy hűségesen is vegyenek részt a vallási tiszteletekre. Sokan mélyen azt is hiszik, hogy a teljes életük Istentől van, és Istenért is élik.  Azt is elismerik, hogy Istennek etikai módon válaszolni is kell, és hogy kegyelmesen bánjanak azokkal, akik szükségben vannak.”[9]

A pápa kijelentése csalás, mivel össze kell egyeztetni a római katolikus egyház hivatalos kijelentésével „az üdvösség tervéről”, ami a muzulmánokat is magába foglalja:

„A [római] egyház kapcsolata a muzulmánokkal.  ’Az üdvösség terve azokat is magába foglalja, akik elismerik a Teremtőt, elsődlegesen a muzulmánokat; ők Ábrahám hitét tartják, és velünk együtt az egy kegyelmes Istent tisztelik, Aki az emberek Bírája lesz az utolsó napon.’” 

Ferenc tudja nagyon jól, hogy az Iszlám istene, Allah nem azonos a Biblia Istenével. Így tehát Ferenc pápa, aki a római egyházat képviseli, az Iszlámot és a népeit elfogadta. Az a tény, hogy a római egyház és az Iszlám istenség „az üdvösség tervében” hisznek mutatja a bibliai hívőknek, hogy Bibliaellenes. Azt a bibliai parancsot, hogy az idegen isteneket ne imádják, a római katolikus egyház megszegte, hogy az iszlámnak hitelt adjanak, hogy az ábrahámi hitet tartják.

Az iszlám a Szentháromságot, Jézus istenségét és a helyettes áldozatát tagadja

Annak fényében, hogy most mi történik, meg kell vizsgálni, hogy mit tanít hivatalosan az iszlám.  A keresztyének azt hiszik, hogy egy Isten van, és hogy ezen az egy Istenen belül három személy létezik. Az iszlám ezt a tanítást elutasítja, és káromlásnak tartja. A Korán azt mondja: 

„Akik a hitet tagadják ezt mondják: Allah bizosan a harmadik (személy) a három közül; de nincsen isten az egy istenen kívül, és ha nem hagyják abba ezen dolog mondását, fájdalmas büntetés lesz azokon, akik ezt mondják” (Surah 5:73)[10].  

A Biblia azonban Krisztusnak a kereszten történt helyettes áldozatát tanítja a hívő helyett: „A kiben van a mi váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek bocsánata az Õ kegyelmének gazdagsága szerint.” (Ef. 1,7) Az iszlám szenvedélyesen visszautasítja Jézus Krisztus keresztáldozatát.  Ezért a Korán azt mondja:

„Ők azt mondják: Biztosan megöltük a Messiást, Isát, aki Marium Fia, Allah apostola; de nem ölték meg, és nem feszítették keresztre, de csak olyasvalaki volt, (mint Isa) és azok akik ebben mást gondolnak csak kételkednek; nincsen erről tudásuk, és csak sejtenek dolgokat, de biztosan nem ölték meg” (Surah 4:157)

A Biblia Jézus Krisztust mint Istent mutatja be, az isteni dicsőség fénye, és aki az Isten képmása.  A Koránban Jézus azonbanpusztán Allah apostola. Ezért a Korán azt mondja, hogy „Ó, ti, akik a Könyvet követitek! Ne menjetek e vallásotok határain túl, és ne mondjatok hazugságokat Allah-ról, hanem mondjátok az igazat; A Messiás Isa, Marium Fia pusztán Allah-nak apostola...” (Surah 4,171) Jézus Krisztus azonban azt mondta, hogy „Mielőtt Ábrahám volt, ÉN VAGYOK” (Jn. 8,58) „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn. 10,30) „Azért mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.” (Jn. 8,24) Egy olyan vallás, ami tagadja Krisztus istenségét nem lehet igaz. Felháborító, hogy Ferenc pápa és a római egyház ahhoz, hogy a Koránt elfogadják, lebecsmérlik az Úr Jézus Krisztust. 

Az Evangélium és a Korán vallásos filozófiája

A Bibliában az evangélium, ahogyan János apostol mondja, „És ez az az üzenet, a melyet tõle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen õ benne semmi sötétség.” (1Jn. 1,5) „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn. 17,3) A Szentírás Istenének célja a János evangéliumában tisztán látszik: „Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.” (1Jn. 5,13) Ez teljesen más Isten mint az Iszlám istene, aki harcot akar, háborút, vagy büntetést, amputálás, keresztrefeszítés, vagy gyilkosság által. A következő csak egy példa arra a harcra, amit Allah kíván a Korán szerint:

„Öljétek meg őket bárhol találjátok, és űzzétek ki őket, akik titeket is kiűztek, és az üldözés sziguróbb mint az ölés, és ne harcoljatok velük a szent mecsetben amíg ők veletek nem harcolnak, de ha veletek harcolnak, öljétek meg őket; ilyen a hitetlenek jutalma.” (Surah 2,191).

„...azok harcoljanak Allah útjai szerint, akik az evilági életüket a túlvilágért eladják; akik Allahért harcolnak, ha meg is ölik, vagy ha győzedelmeskedik, nagyszerű jutalmat adunk neki” (Surah 4,74)

Az Úr parancsa azonban annyira különbözik ettől, mint a fény a sötétségtől; mivel azt mondja az Őt szeretőknek, hogy „Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk. 6,35-36) Noha sok muzulmán nem ért egyet azokkal az atrocitásokkal, amiket az Iszlám nevében követnek el, tagadhatatlan, hogy ezeket az atrocitásokat az Iszlám igazolja. Sőt az Iszlám mérsékelt formái sem egyeztethetők össze a bibliai igazsággal.

Ferenc pápa 2013 márciusában elmondott külpolitikai beszéde alapján a muzulmán-katolikus kapcsolatoknak első helyű prioiritást adott. 180 ország nagykövete előtt elmagyarázta, hogy hogyan akar a békéért dolgozni, illetve hogy hidat építsen a népek között. Szerinte a muzulmánoknak és a katolikusoknak több párbeszédre van szüksége. Ennek pozitív hatása volt a muzulmán-katolikus körökben, és ezért a muzulmán tudósok és a világ különböző vallásos intézményei örömmel fogadták Ferenc pápa választását[11].

Ezért a római katolikusok és a muzulmánok párbeszédet folytatnak egymással. Ennek következtében vak vezet világtalant, amint egyik és másik a saját tervét próbálja megvalósítani. Egyik terv sem foglalkozik az igazság megtalálásában egy bűnbe esett világban, hanem egy földi birodalmat akarnak építeni, amelyben teljes uralmuk lesz. Azonban nem számoltak azzal alaposan, hogy kicsoda az Úr Jézus Krisztus, és hogy a Biblia Istene mindent a saját akaratának tanácsából tesz[12].

Összefoglalás

Az iszlámnak Ferenc pápa általi támogatása alapos tény. Ahelyett, hogy a népeket a bevándorló muzulmánok veszélyeire figyelmeztetné, Ferenc meg sem említi a közelkeleten, Afrikában és Európában lévő keresztyének üldözését a muzulmánoktól. Igen jelentős ez a fajta római katolikus szélsőségesség.  

A Biblia és a világtörténelem tanúsga az, hogy az ember a saját erőforrásai és kutatásai révén nem értheti meg igazán az Istent. Amint a Biblia is mondja, ”Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? (Job 11,7-8). Isten bölcsességének mélysége túlmegy az emberi megértésen[13]. Azt mondja: „Szenteld meg õket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” (Jn. 17,17)

Az Úristen Írott Igéje, a Biblia nemcsak az igazságot tartalmazza, hanem Maga az Igazság.  Mint Ádám leszármazottai, bűnös emberek vagyunk, akik el vannak választva a szent Teremtőnktől. Magunkat nem tudjuk elfogdtatni Istennel. Teljesen a kezdetektől Isten Igéje világossá tette, hogy akár csak egyetlen engedetlen cselekedet halált von maga után. A halál az elválasztottságot jelenti. Az emberiség szellemileg halott, el van választva az élet Forrásától-az Úristentől. „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek” (Róm. 5,12)

Az Úristen teljesen tiszta és teljesen szent. Mivel bűnös emberek vagyunk, ezért nem lehetünk kapcsolatban Ővele, mivel nem tolerálja a bűnt. Ezért az embernek meg kell halnia ls Isten igazságos itéletével szembenéznie. Magunkon nem tudunk segíteni, mivel szerencsétlen bűnösök lévén „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!” (Ez. 18,4).

 Az imádságnak, böjtölésnek, vagy jó tetteknek bármilyen mennyisége nem tud minket igazzá tenni az Úristen előtt. Egyedül Jézus Krisztusban van válasz a szellemi állapotunkra. Amint a Szentírás mondja, a kegyelmet Isten kitervelte, mielőtt megvalósította: „a világ teremtetése elõtt”, és hogy „megajándékozott minket ama Szerelmesben” (Ef. 1,4.6) Isten célja és terve szerint az örökkévalóságtól kezdve az volt, hogy Istentől minden ajándék a bűnös emberhez Jézus Krisztuson keresztül érkezzen. A kegyelem az igazi és csorbítatlan értelmében teljesen szabad, amint a Szentírás is mondja: „Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm. 3,24). A bűn és a hamis vallás uralmát Isten kegyelmének az uralma győzi le. Amint az Írás is mondja, „azonképen a kegyelem is uralkodjék!” (Róm. 5,21). A kegyelem bősége a bűn gonoszságát jóval felülmúlja. Amint egy hívő bűnös Jézus Krisztust befogadja mint egyetlen váltsága a Mindenszent Isten előtt, nemcsak megszabadul a bűnei alól, hanem „életben uralkodnak” (Róm. 5,17).

Azok, akik azt a bőséges kegyelmet megkapják Krisztustól, nemcsak a halál uralma alól szabadulnak meg, hanem élnek és uralkodnak Ővele együtt amint nap mint nap megszentelődnek a Szava és a Szentlélek által, és a Vele való állandó kapcsolat révén. Vele együtt fognak élni és uralkodni örökkön örökké, vég nélküli világban. Krisztuson keresztül a kegyelem uralkodik szuverén szabadsággal, hatalommal és bőséggel! „Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.” (Zsolt. 72,19) ♦

 

Richard Bennett a „Berean Beacon Ministry”-től

Website: http://www.bereanbeacon.org/magyarul

Email: cs_matyi@yahoo.com

Ezt a cikket szabad terjeszteni, ha azt teljese egészében teszik.

Ezt a cikket szabad az Interneten keresztül terjeszteni a maga teljes egészében.

 

 

 

 

[1] https://www.youtube.com/watch?v=kZPZTYPpaiUhttps://www.youtube.com/watch?v=kZPZTYPpaiU

[2] www.clarionproject.org/blog/europe/al-baghdadis-trojan-horse-arrives-europe12/21/15

[3] http://www.ruhrnachrichten.de/staedte/bochum/Bischof-in-Bochum-Kardinal-Lehmann-will-interreligioese-Gespraeche-mit-dem-Islam-foerdern;art932,2189134 Az eredeti német szöveg fordítása 2015/12/15.

[4] www.societyofmaryusa.org/JPIC/JPIC-Action-HumanitarianCrisisInSyria110515.html2015/12/15

[5] www.usccb.org/about/migration-policy/syrian-refugee-crisis.cfmhttp://www.usccb.org/about/migration-policy/syrian-refugee-crisis.cfm2015/12/15

[6] www.breitbart.com/london/2015/09/05/gulf-states-refuse-to-take-a-single-syrian-refugee-say-doing-so-exposes-them-to-risk-of-terrorism/

[7] Részletek itt: http://www.dailymail.co.uk/news/article-1091218/Muslim-prayer-rooms-opened-Catholic-schools-say-church-leaders.html#ixzz3ubVKMF6E

[8] http://www.truthrevolt.org/news/catholic-school-offers-sacred-place-muslim-prayer

[9] http://galliawatch.blogspot.com/2013/12/pope-francis-on-islam.html   2/20/14

[10] A Koránból minden idézet innen jön: http://www.hti.umich.edu/k/koran/

[11] http://craigconsidinetcd.com/2014/01/24/pope-francis-christians-must-build-bridges-of-dialogue/

[12] Ef. 1,11: „a ki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik”

[13] Róm. 11,33; Ézs. 40,28; Préd. 3,11

Ferenc pápa az Egyesült Államokba látogat: jó vagy rossz?

Kedves barátom,

Amikor az ebben a cikkben dokumentált tényeket megfontolja, szükségszerű, hogy mind Ferenc pápát, mind a római egyházat elutasítsa. Annak ellenére, hogy a római vallást milyen ügyesen prezentálhatják, a római egyházat keresztyénnek elfogadni halálos hiba lehet. A történelemben sok példa van arra, hogy ez milyen veszélyes is. Például amikor 1172-ben a római katolicizmust elfogadták a keresztyén pásztorok, az sok ember számára a keresztyén hit végét jelentette a szigeten. A római katolicizmust a keresztyén pásztorokra kényszerítette 1172-ben III. Sándor papa II. Henrik angol király katonai erővel. A pásztorok és a nép inkább a római egyházat választották mintsem hogy meghaljanak. Mennyire más lenne a helyzet ma, ha akkor a pásztorok és a nép feláldozták volna az életüket a kegyelem evangéliumáért. 

Ehhez hasonló módon érkeztek a jezsuiták Lengyelországban 1560-ban. Iskolák és kollégiumok hálózatát építették fel országszerte, és ezzel nagyon ügyesen bemutatták a római vallást mint az ogazi keresztyén vallást. A jezsuiták Magyarországon is az ellenreformáció élén álltak, és nekik sikerült a lakosság két harmadát visszatéríteni a római katolikus vallásra, éppen amikor az ország az aranykorát élte. Így a pásztorok, a vezetők, és a köznép elfogadták a római egyházat, és amit a Reformáció elért, az sajnálatos módon elveszett. Most ismét ügyes jezsuita van a középpontban, nevezetesen Ferenc papa, és ezzel a római vallást a világra kényszerítik. Itt az ideje neked és minden igazi keresztyénnek helyt állnia ezellen a hitetlen egyházzal szemben. 

Kérlek, küldd tovább ezt a cikket, és tedd ki a honlapjára. Imádkozz azért, hogy az Úr Jézus Krisztus megmutassa Magát, mint egyháza igazi fejeként. Ő az, aki az egyházá kormányozza az Írott ige igazságában és a kegyelem Evangéliumával.

 

Szeretettel az igazságban és a kegyelemben,

Richard Bennett

 

Ferenc pápa az Egyesült Államokba látogat: jó vagy rossz?

Írta Richard Bennett

“Trombiták harsonája és ámenek kórusa fogadta a pápát, amikor bemutatkozott az Egyesült Államoknak szerdán egy olyan pásztori-politizáló üzenettel, ami az éghajlatváltozástól a bevándorlásig és a szegénységig terjedt. Ezen a napon az egyház ősi elemét egy modern rock énekes túrájának őrületével vegyítette. Ferenc pápa csendesen, de határozottan az amerikai társadalom legmegosztóbb kérdéseit vetette fel.”[1]

            A New York Times a Ferenc pápát övező révületéről számolt be, amikor itt volt az Egyesült Államokban. Úgy tűnt, hogy nem volt olyan vitás kérdés, amit elkerülte volna az ítéletét, és senki nem volt, akit nem érte volna el a kegyelme. Mintha láthatatlan kezek titkon vezényelték volna, a tömegek hódolattal és imádattal voltak a római pápa. Minden látszat szerint a világ csodálkozik utána, elismeri a hatalmát, az irányítását és dicsőségét. De nagyon kevesen ismerik az igazságot arról az egyházáról, aminek ő a feje. Nagyon kevesen merik szemügyre venni azt, amit Ferenc pápa valóban elmondott. Erről egy példa az amit a pápa Szent Patrik katedrálisában mondott New Yorkban. 2015 szeptember 24.-én Ferenc pápa imádságot mondott annak a több száz muzulmán zarándok számára, akiket a muzulmán Hajj során öltek meg:

“Két dolgot szeretnék elmondani a muzulmán testvéreim számára …Közel érzem őket a tragédia. Azt a tragédiát amit Mekkában szenvedtek el …Ebben a percben hadd biztosítsalak titeket az imádságaimról. Veletek egyesülök. A mindenható kegyelmes Istenhez fohászkodom.”[2]

Ez konzisztens a Vatikán hivatalos tanításával. Amint Róma eltávolodott Istentől, úgy közeledett az Iszlámmal való egységbe, és elismeri, hogy egy és ugyanazt az istent imádják.

“‘Az üdvösség terve azokat is magába foglalja, akik elismerik a Teremtőt, elsősorban a muzulmánok; ezek Ábrahámban is hisznek, és velünk együtt az egy kegyelmes Istent imádják, aki az ember bírája less az utolsó napon.’”[3] 

Ferenc pápa azon kifejezése, miszerint egyek vagyunk “Allah” imádatában az egy igaz Isten előtt utálatos, mivel Ő ezt, “Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.,[4] és “Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.[5] Így a papi gonoszság és a hamis tanítás olyan dolgok, amiket Ferenc színlelése nem tud eltüntetni.

A római egyház gonoszságát szemügyre kell venni

Amit 2003-ban napfényre hoztak az még ma is igaz: “Kanadától Ausztráliáig, Dél Afrikától Hong Kongig, Európán át Írországig II. János Pál pápa Lengyelországáig a papi szexuális bámtalmazások és az ezeket követő eltussolások világméretű problémát jelentenek.”[6]  “Itt nem egy emberről vagy egy országról van szó, hanem egy egész.”[7] Egyre többször ez az intézmény az árulásról, a bántalmazásról és a hazugságról szól. A katolikus klérus által elkövetett szexuális bántalmazások még akár 2015 augusztus 5.-éig is napfényre jöttek.

“Már elmúlt hétfőn annak a határideje, hogy bírósági perekt indítsanak, és ezzel a Minneapolisi érsekség csőd ügyét a következő fázisába megy. A határidőre több mint 600 feljelentést tettek, ezek közül 407 szexuális bántalmazásról szólnak.[8]

2015 július 15.-én a New York Times ezt írta:

“Noha egyes papok szexuális bántalmazásai sok éve Minnesotában és az egész világban a hírekben vannak, a legutóbbi két lemondás [John C. Nienstedt érsek valamint Lee A. Piché segédpüspök] egy olyan egyházi intézkedés része ami az ilyen esetek megbüntetését célozta.”[9]

Sokáig ismeretes, hogy a római katolikus törvénykönyv a papokra cölibátust erőltet, ami a gyökere a katolikus papok körében elterjedt erkölcsi romlásnak és kicsapongásnak az oka. Ezek a papok nőket, fiúkat és lányokat rontanak meg paráznasággal és homoszexualitással. A katolikusok tudják és elismerik, hogy először VII. Gergely pápa volt az, aki a papoknak megtiltotta, hogy. A katolikus uscatholic.org honlap szerint, “1075 VII. Gergely pápa olyan rendeletet hozott, hogy a házas papokat kitagadta a szolgálatból, amit 1123-ban az első lateráni zsinat formálissá.”[10] 

            Ferenc pápát úgy mutatják be, mint aki a római hagyományokkal szakít. Ha tényleg megérinti őt a számtalan klérus és laikus élete, akinek az életén keresztül ez a pápai törvény olyan kegyetlenül átgázolt, akkor arra kellene törekednie, hogy ezt a szabályt eltörölje. Azt híresztelik, hogy lehet, hogy megteszi. De ha 1000 év után, miután az elődjei megerősítették ezt a szabályt, ha Ferenc pápa érvényteleníti, ennek inkább pénzügyi indoka lehetne, mintsem a római papok áldozatai iránti együttérzés. A Guardian ezt írja:

“Ferenc pápa az amerikai püspököket üdvözülte, ahogyan a szexuális bámtalmazási pereket kezelték, ami a katolikus egyházat évtizedekig felforgatta, mondván, hogy ők “bátorságot” mutattak és újra azt a tekintélyt és bizalmat kapták, amit követeltek tőle… 2004 és 2013 az amerikai egyház 1.7 milliárd dollárt fizettek ki, egy amerikai katolikus püspök konferencia hire alapján. Ugyanebben az időszakban 379 millió dollar értékű jogi díjakat is fizettek ki.”[11]

A katolikus egyház az intézmény, és egy intézmény nem teheti azt, hogy ekkora pénzügyi veszteséget szenvedjen el. Fenn kell tartania azt a tekintélyt és hatalmát, amire sok-sok million katolikus, a hazugságai és korrupciója ellenére; így Ferenc pápa valóban érvénytelenítheti majd a papi nőtlenséget.

Ami a bántalmazásnál is rosszabb: a szentségek által szerzett lelki életről szóló római katolikus

2015 május 3.-án Ferenc pápa kijelentette az előző pápákhoz hasonlóan, hogy a szentségekben való részvétel és a Krisztussal való közösség a lelki élet útja. Azt mondta:

“Jézus a szőlőtő, és Rajta keresztül ... mi vagyunk az ágak; ebben a példabeszédben Jézus arra utal, hogy milyen fontos Őbenne lenni. A keresztség által bele vagunk oltva, Tőle szabadon megkaptuk az új élet ajándékát; életteli közösségben tudunk maradni. Maradjunk hűségesek a keresztséghez, és növekedjünk az Úrral való barátságban az imádságon keresztül, hallgassuk naponta az Ő Szavát, olvassuk az Evangéliumot, vegyünk részt a szentségekben, különösen az Eukarisztiában és a bűnbánatban.”[12]

Ez a pápista Róma töretlen mondanivalója, miszerint a fizikai rítusok a kegyelem hathatós eszköze. A római egyház szerint a szentségek szükségesek az üdvösséghez, és hogy automatikusan a megszentelő kegyelmet.”[13] A hivatalos egyházi tanítás szerint:

“A [római katolikus] egyház kijelenti, hogy az Új Szövetség szentségei szükségesek az üdvösséghez. A ‘szentségi kegyelem’ az a fajta kegyelem, amit a Szentlélek kegyelme, amit Krisztus ad minden szentségben.”[14]

A Szentírás azonban azt állítja, hogy a Szentséges Isten előtt az ember egyedül Isten kegyelme és a hit által üdvözül, a rítusok gyakorlásán kívül. Az efézusi level 2. Fejezetének 8. és 9. Verse például ezt állítja: “Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.” Az Efézus 2:7 pedig azt állítja, hogy az Ő hozzánk való kegyességében mutatta meg Isten Jézuson keresztül az ő kegyelmét: “Hogy megmutassa a következendõ idõkben az Õ kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus.” Az, hogy egyedül Krisztus ment meg, ez a jelentése az isteni kegyelemnek, és nem a római szentségeken keresztül.

A vatikáni hírek: Ferenc pápa és az abortusz bűne

A vatikáni hírszolgálat ezeket jelentette ki:

Ferenc pápa különösen azokhoz a nőkhöz fordult, akik abortuszt végeztek magukon, és akik ‘ennek a fájdalmas döntés sebeit viselik magukon’, mondván, hogy Isten megbocsátását nem lehet senkitől megvonni, aki bocsánatot kér. ‘Ennekokáért’ írja, ‘Megengedem minden papnak a jubileumi évben, hogy feloldozzanak mindenkit, akik abortuzst végeztek el, de akik bűnbánó szívvel a megbocsátást keresik. ’”[15]

Ez a kijelentés a római katolikus egyház azon tanításából fakad, ami a katolikus nép bocsánatkereséséről szól, amikor egy papnak megvallják a bűneiket. A törvényük a következőképpen szól: “Aki bűnbocsánatot keres Istentől és az Egyháztól, egy papnak el kell mondania az összes megvallatlan halálos bűnét, amire emlékszik, miután gondosan átkutatta az emlékeit.”[16]

            Ez a fajta fülbegyónás egy papnak a Biblia alapján ismeretlen! Ennek ellenére a katolikusoknak minden bűnüket meg kell, hogy vallják, akármilyen súlyosak is! A katolikus egyház azt tanítja, hogy egyedül neki van tekintély és előjoga arra, hogy a bűnöket megbocsássa.  Ezt a Vatikán így mondja el: “Nincs olyan bűn, akármilyen súlyos is, amit az egyház nem tudna megbocsátani. ‘Nincs senki sem, akármilyen gonosz vagy bűnös, aki nem tudna biztosan bocsánatot kérnu, ha őszintén megbánja a bűnét.’”[17] Nehéz lenne ennél arrogánsabb szavakat kimondani. Ferenc pápa azt mondja: “Minden papnak megengedem, … hogy feloldozhassanak mindenkit, aki abortuzst végzett el.” Istenkáromlás Ferenc pápa részéről, hogy papoknak (emberi teremtményeknek) “megengedje, hogy az abortusz bűnét megbocsássák”. Hogy egy földi halandó feloldja mások bűnét, istenkáromlás, mivel ez egyedül Istennek a joga. Az Úristen azt mondja, hogy “ Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrõl nem emlékezem meg![18] Isten kegyesen a bűnbánó bűnös ember bűneit maga Isten törli el az Ő nevéért. Az “én” személyes főnév többször szerepel, hogy arra tegyük a hangsúlyt, hogy csakis Ő tudja a bűnöket megbocsátani. Az ember bűneit Jézus Krisztus bocsátja meg a Benne való hit által.

He egyedül Jézus Krisztus befejezett munkájában hiszünk, megbocsátja nekünk Isten a mi bűneinket, ha “Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól,”[19] valamint az örök életet. Ez a bibliai igazság, szemben a papnak történő fülbegyónás katolikus tanával, ami lelkeket félrevezető hazugság! Azok a botrányok, amelyek a gyóntatószékből és más hasonló testközeli helyzetekből származnak olyan borzalmas méreteket érnek el, hogy ezek a dokumentált esetek az embert egyszerűen elborítják és kiborítják. Ennek ellenére Ferenc pápa megmarad a fülbegyónás hagyományos pápista dogma mellett, amint ezt a 2015 augusztusban megtett dekrétuma alapján. Szívből sajnálnunk kellene a katolikusokat, és annál inkább kell, hogy legyen vágyunk, hogy őket a tiszta evangéliummal elérjük, hogy az Úrhoz jöhessenek, és hogy megismerjék a benne való szabadságot és örömöt. Amint a mi Urunk is azt mondta: “Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.[20]

Mi alapján ítéli meg az ember személyiségét?

A mi Megváltónk megszabta, hogy milyen legyen a személyiségünk. Az emberek egy fát nem a levelei, a kérge, vagy a virago alapján ítélik meg, hanem a gyümölcse alapján. Ezért mondta az Úr Jézus Krisztus, hogy “Gyümölcseikrõl ismeritek meg õket. Vajjon a tövisrõl szednek-é szõlõt, vagy a bojtorjánról fügét?[21] Ferenc pápa és a római egyház teológiailag eretnekek, ezért az erkölcsteológiájuk súlyos romlásokhoz vezetnek. Noha a Vatikán a világ legkisebb önálló állama (108 hold), olyan állam, ami a politikai intrikák sűrűjében benne van. Lord Acton szavaival “a kereszt mögött bújdosó fajzat.”[22] 

            Amit mi megtanultunk Ferenc pápáról az a pápaság természetét mutatja be nekünk, valamint arról, hogy hogyan működik. A “bűnösség titka” amiről a Szentírás beszél az nem az ateisták, a paráznák, a részegesek vagy ehhez hasonlók bűnös élete, hanem a hamis vallás gonosz mivolta.[23] Jézus Krisztusnak megvan a saját népe, az egyház. Jézus Krisztus valóban a világ fénye, de Vele szemben áll az, aki “a fény angyalává változtatta magát” a maga rendszerével és hamis tanítóival.[24] 

            Láttuk, hogy Ferenc pápa tanítása, mint a római egyház tanítása a fizikai szentségek általi üdvösségről szólnak. A fizikai dolgokra nézni a szellemi élet elnyerésére történelmileg a sátán első hazugsága volt: “…a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.[25] A sátán a gyümölcsöt ajánlotta Évának, mint a jó forrása. Abban hit, hogy az a fizikai tárgy képes less kinyitnia a szemét arra, hogy mi a jó és mi a rossz. Ehhez hasonlóan Ferenc pápa és az ő egyháza azt gondolják, hogy a hét szentség képessé teszi az embert arra, hogy a Szentlélek által megkaphassa az ember az üdvösséget. Ferenc pápa színjátéka az, hogy a fizikai szimbolikus szentségeket a megszentelődés és az üdvösség hathatós eszközeiként mutassa be. Amint láttuk, azt állítja, hogy “Ahogyan a keresztség által Krisztusba olttatunk, úgy Tőle ingyenesen megkapjuk az új élet ajándékát.”[26]  Ferenc pápa azt is állította, hogy “Megegedem minden papnak, hogy …az abortusz bűnéből feloldozzanak mindenkit, aki ilyet végrehajtott.” Ezt azért mondja, mivel a római katolikus egyház hivatalos egyházát vallja: “Minden halálos bűn, amit nem vallottak meg, amit lelkiismeretes önvizsgálat után hoznak felszínre meg kell gyónni. A halálos bűnök megvallása az egyetlen módja a bűnbocsánatra.”[27] Amint tudjuk, ez a Szentírás alapjn egy borzalmas bűn. 

            Ettől függetlenül Ferenc pápát tisztelet és imádat körülveszi. A világ csodálja azt, hogy ilyen kedves és sikeres. Ilyen a világ sötétsége és degenráltsága! A római katolikusok az életüket Ferenc pápa uralma alatt élik le. Így hosszú utat tesznek meg, a mise, a szentségek, a jótettek, Mária és a szentek imádata alatt. Mindenkinek részt kell vennie a szentségek vételében. Mind ennek ellenére haláluk után a hagyomány által “purgatórium”-nak nevezett helyiségre kerülnek, hogy bizonyos ideig a lángokban szenvedjenek. 

Ideje, hogy a valódi keresztyének kiálljanak az igazságért

Most van annak az ideje, hogy azok, akik valóban szeretik az Urat kiálljanak az igazságért. Az Úr azt parancsolja a híveit, hogy nemcsak a hitért küzdjenek, hanem azoktól is elhatárolódjanak, akik az igazságban megalkudtak, és akik nem hajlandók az Isten Szavában való kétkedésüket megvallani. Az Úr Jézus Krisztus minden keresztyénnek parancsolja, hogy hirdessék az Evangéliumot. Az Evangélium hirdetése az Írott Ige alapján minden keresztyén feladata! Az Úr a követőit „más krisztusokra“ figyelmeztetett. Péter apostol “hamis tanítókról” beszélt, és Pál apostol pedig a nyájban lévő “farkasokról” beszélt. Nem igaz, hogy a hitszegők csak a korai években éltek, hanem ma is, 2015-ben is itt vannak közöttünk, ugyanúgy, mint Péter és Pál apostol idején is.

Összegzés

Az önmegváltás, mint a mise, a szentségek, a jótettek, a felhalmozott érdemek, Mária és a szentek imdata a Szent Isten előtt teljes hiábavalóság. Ezer fényévre van a Szentíráson keresztül történő meggyőződésről, ami a Szentlélek által történik. Isten Írott Igéjének az az előnye, hogy fekete fehéren áll, és nem lehet tőle megmenekülni. A Ferenc pápa által vezetett egyház ezzel szemben azonban a vallást, az erkölcsöt, a politikát és a nevelést kontrollálni akarja. Ferenc pápa világában nem a Szentlélek általi meggyőződés a lényeg, hanem maga Ferenc pápa és püspökeinek az erkölcsi kérdésekben tett kijelentései és az erkölcsi életben követendő utasításai.  Ezzel merően szemben a Szentírás azt állítja, hogy “És az, mikor eljõ, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében.”[28] A Szentlélek hatalmasan és világos eredménnyel munkálkodik. Amikor az ember valóban megbánja a bűnét, és a saját romlása miatt nyög, és Jézus Krisztus után sóvárog, és Hozzá kiált azért, hogy a magatehetetlenségéből kiszabadítsa, tudhatja, hogy Istennek Szentlelke benne munkálkodott. Az Úr Isten akarata Jézus Krisztus áldozatában központosodott és végződött, és mivel az Ő akaratából fakadt, ezért az Ő népe számára nyereséget jelent. Jézus Krisztusnak tökéletes áldozatát a Szentlélek hirdeti: “A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.[29]

            Jézus Krisztus helyettes áldozata abban állt, hogy a Benne hívő bűnösökért halt meg, és helyettük tartotta be a törvényt. Olyannyira tökéletes volt ez az áldozat, hogy minden büntetés alól feloldotta az Övéit. Mivel az Ő népe helyett szenvedett, Jézus Krisztus átvette a jogi felelősségét. A Szentírás csodálatos szavaival “Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”[30]

            Isten megígérte, hogy az igaz hívők számára Atya lesz – és hogy az Ő fiai és lányai lesznek. Ez a legnagyobb tisztelet, amit egy embernek lehet adni. Milyen hálátlanság pedig az, amikor azok, akiknek ezt a dolgot elmagyarázzuk, úgy alacsonyítják le magukat, hogy Jézus Krisztust és az örök életet egy külsődleges szellemiséggel helyettesítik, ami nem tudja ugyanazt teljesíteni. Jézus Krisztus megígérte, hogy “Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.”[31] Mindenki, aki Isten hívására válaszolnak Krisztusé, mivel csak az Ő vérén keresztül üdvözülhetnek. Isten az Ő Szentlelkén keresztül megmutatja a bűneinket, az igazságát, és az ítéletét, akik bevalljuk bűneinket és elismerjük azt, hogy szükség van az üdvösségre. Ahelyett, hogy Ferenc pápa az amerikai népet és más országokat szólítaná meg, inkább a saját egyházának bűnösségével foglalkozna.

            Ebben az írásban azt írtuk le, amit Pál apostol mondott: “Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké. Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint.[32] 

            Csak is az Úr Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában van szabadság és örök élet! Higgyjél Őbenne és egyedül Őbenne: “És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat.”[33]  ♦

 

Ha az Úr valóban megérintett a szuverén kegyelme által, kérünk, rj nekünk a cs_matyi@yahoo.com címen. Köszönjük.

 

 

[1] www.nytimes.com/2015/09/24/us/politics/pope-francis-obama-white-house.html?

[2] http://abcnews.go.com/US/pope-francis-offers-prayers-muslim-pilgrims-died-hajj/story?id=34022523

[3] A katolikus egyház katekizmusa, 841. bek.

[4] 2Móz. 34,14

[5] Ézs. 42,8 

[6] B. Whitmore és C. Sennott, Boston Globe Staff, www.boston.com/globe/spotlight/abuse/print3/121402_failings.htm

[7] Ibid., “Colm O'Gorman, a One In Four [Egy a négyből], egy Egyesült Királyságban és Írországban lévő szervezet, ami a papi szexuális bántaémazás áldozatait segíti.

[8] http://www.mprnews.org/story/2015/08/05/archdiocese-bankruptcy8/28/2015

[9] http://www.nytimes.com/2015/06/15/us/archbishop-nienstedt-and-aide-resign-in-minnesota-over-sex-abuse-scandal.html?  8/29/15

[10] www.uscatholic.org/glad-you-asked/2009/08/why-are-priests-celibate.

[11] The Guardian 2015 szeptember 23.-án ezt írje: “Ferenc pápa: az amerikai püspökök “bátorságot” mutatnak a katolikus egyház szexuális bántalmazási perek krízisében.”

[12] www.missionsandiego.org/pope-francis-bear-the-fruits-of-membership-in-christ-and-the-church-regina-caeli-messsage-may-3-2015/

[13] “Ez az egyház kijelentésének értelme, hogy a szentségek ex opere operato módon működnek (szó szerint: "a cselekvés megtörténésének puszta ténye.” A katolikus egyház katekizmusa, 1128. bek.

[14] Kateizmus, 1129. bek. 

[15] www.news.va/en/news/pope-says-holy-year-indulgences-are-an-experience9/1/2015

[16] Katekizmus, 1493. bek. 

[17] ugyanott, 982. bek.

[18] Ézs. 43,25

[19] 1Jn. 1,9

[20] Jn. 8,36

[21] Mt. 7,16

[22] Acton, Correspondence, 55; Himmelfarb idézete szerint, Lord Acton, p. 151

[23] Matthew 7:15; 24:24-25; II Thessalonians 2:3-12; I Timothy 4:1-2; Acts 20:29; II Peter 2:1

[24] Revelation 2:9; 2 Peter 2:1

[25] 1Móz. 3,5

[26] www.missionsandiego.org/pope-francis-bear-the-fruits-of-membership-in-christ-and-the-church-regina-caeli-messsage-may-3-2015/ (az eredeti szövegben nincsen vastag betű szedés)

[27] A katolikus egyház katekizmusa, 1456. bek.

[28] Jn. 16,8

[29] Zsid. 10,10

[30] Gal. 4,4-5

[31] Jn. 6,37

[32] 1Kor. 15,1-4

[33] Ef. 5,11

L’Allarmante Genio del Sistema Papale del Vaticano​

A fronte dei presunti effetti catastrofici del riscaldamento globale, il Vaticano ha proclamato un appello alle nazioni verso una rivoluzione etica ed economica. Sostiene che la distruzione dell’ecosistema del pianeta richiede cambiamenti degli stili di vita e del consumo energetico per impedire la distruzione del pianeta prima della fine del secolo. Questo è solo un esempio recente della continua raffica di ordini che il Vaticano impone ai popoli del mondo. L’intrusione del Vaticano negli affari delle nazioni del mondo è divenuta un fatto tanto normale da essere menzionato solo di rado. È tuttavia arrivato il momento di denunciare il sistema del Vaticano.

A fronte dei presunti effetti catastrofici del riscaldamento globale, il Vaticano ha proclamato un appello alle nazioni verso una rivoluzione etica ed economica. Sostiene che la distruzione dell’ecosistema del pianeta richiede cambiamenti degli stili di vita e del consumo energetico per impedire la distruzione del pianeta prima della fine del secolo. Questo è solo un esempio recente della continua raffica di ordini che il Vaticano impone ai popoli del mondo. L’intrusione del Vaticano negli affari delle nazioni del mondo è divenuta un fatto tanto normale da essere menzionato solo di rado. È tuttavia arrivato il momento di denunciare il sistema del Vaticano.

E’ accertato che il mondo sia innamorato di Papa Francesco. Nella televisione, attraverso la radio, sui siti Internet d’informazione e in video su YouTube, Papa Francesco è presentato come il piacevole eroe del giorno.   

Purtroppo, però, la maggior parte della gente non valuta con la dovuta accuratezza la piattaforma da cui parla Francesco. Senza il palcoscenico del papato, l’argentino Jorge Mario Bergoglio sarebbe sconosciuto alla maggior parte del mondo. Il sistema papale rimane senza rivali in quanto un sistema religioso monolitico ed istituzionale a livello mondiale che in apparenza è amichevole e invitante. Il Papato ha un’immensa ricchezza, un dominio planetario e impone la sua fede a miliardi di persone.  È l’organizzazione più grande del mondo e dimostra abilità supreme nelle sue varie diramazioni. Il sistema papale è un apparato burocratico elitario. E’ talmente potente che lo stesso Papa deve uniformarsi alle sue regole o ne paga le conseguenze. Un esempio di questo è l’omicidio di Papa Giovani Paolo I (Albino Luciani) del Settembre 1978, a soli trentatré giorni dalla sua elezione.  In quel periodo l’agenzia di stampa cattolica Zenit riportò la dichiarazione del Cardinale Ratzinger, che disse, “la sua morte fu assolutamente imprevista. Giovanni Paolo I sembrava avere ottima salute.”  Ratzinger dovrebbe essere stato a conoscenza delle morti anormali di altri papi. Per esempio, tra i papi che furono assassinati ci sono: Stefano VII (896–897), strangolato; Stefano IX (939–942), mutilato; Giovanni XII (955–964), assassinato; Benedetto VI (973–974), strangolato; Giovanni XIV (983–984), di fame o avvelenamento; GregorioV (996–999), avvelenato; Clemente II (1046–1047), avvelenato; Damaso II (1048), assassinato e Pio XI 1939) sospetto assassinio.  Più tardi, nel 2013, Ratzinger, allora Papa Benedetto XVI, sembra sia stato spinto a dimettersi. 

Breve Riassunto Storico del Sistema Papale

Nei secoli IV e V, quando terminarono le persecuzioni contro i cristiani e Costantino dichiarò il cristianesimo la religione ufficiale dell’impero, il vangelo fu annacquato per adattarsi alle pratiche pagane e alle speculazioni degli gnostici. Il vero culto di Dio e la convinzione dello Spirito Santo furono progressivamente sostituiti da uno spirito mondano. Culti pagani furono incorporati in quella che era chiamata chiesa, che in realtà stava diventando una forma di cristianesimo esteriore e ritualistica aliena alle Scritture e priva di un’autentica vita ed esperienza spirituale. La storia dei valdesi e delle altre chiese che furono perseguitate, come i pauliciani, mostrano che quella che era chiamata “chiesa” si stava separando sempre di più dalla vera fede biblica. In quanto tale, stava divenendo un vizioso persecutore di chiunque difendesse la verità contenuta nel Nuovo Testamento.  Dal principio del periodo del Nuovo Testamento, il vangelo aveva prodotto un’unità interna tra i fedeli. Tuttavia, la sostituzione del vangelo con la ritualità produsse in pratica un’unità sterna e visibile per un sistema istituzionalizzato. La fallace divisione tra clero e laicità diede luogo a un ordine emergente sacerdotale ed episcopale. Questo degenerò ulteriormente in una gerarchia in cui il clero governava il gregge di Dio. Al termine del V secolo, questi cosiddetti “sacerdoti” pretendevano di essere mediatori tra Dio e l’uomo. La chiesa non era più la comunità di fedeli di Cristo Gesù, uniti dal vangelo, ma era divenuta per la maggior parte un sistema dominato da una gerarchia di vescovi e di anziani.  

L’ascesa al potere di questo sistema religioso fu possibile grazie a diversi fattori principali, caratteristici dell’impero Romano. Nel 330 AD, l’Imperatore Costantino spostò la sede dell’Impero Romano daRoma a Costantinopoli. Il vuoto di potere lasciato da questa mossa aprì uno spiraglio in cui il sistema religioso che si andava formato poteva introdursi per poi ottenere un maggiore potere nel campo civile. Secondo, le invasioni barbariche dell’Impero Romano di Occidente crearono un incredibile caos, specialmente all’interno di Roma. Gli intraprendenti vertici politico-religiosi non si lasciarono sfuggire quest’occasione per costruire la struttura che poi sarebbe divenuta il sistema papale del Sacro Romano Impero.

Inoltre, attraverso l’assimilazione religiosa dei barbari, il vescovo di Roma consolidò ulteriormente il suo ruolo di forza primaria unificante che teneva unita una società corrotta e frammentata. Pertanto dalle cadenti e confuse rovine dell’Impero Romano di Occidente, il sistema Vaticano emerse trionfante e cominciò ad appropriarsi di prerogative dei Cesari. Oltre a questo, sosteneva di possedere l’autorità politica su tutti i sovrani, primi ministri e i re del mondo e di non essere soggetto ad alcuno di essi. Questa fu una delle prime battaglie che si svolsero attraverso i secoli del Sacro Romano Impero. Sebbene la Riforma Protestante del XVI secolo alla fine lo abbia spogliato del suo stato nell’arena civile, ancora oggi il Vaticano non ha abbandonato il suo desiderio di governare il mondo da un punto di vista sia spirituale, sia politico.

Il principio del Sacramentalisimo

A partire dal V secolo e in seguito per molte centinaia di anni, il sistema papale accettava così com’erano i barbari che si convertivano al cristianesimo. Poiché il vero vangelo di salvezza per sola grazia e attraverso la sola fede solo in Cristo era stata abbandonata per un sistema religioso completamente mondano, non vi era alcuna chiamata a ravvedersi e a credere. Il sistema papale semplicemente battezzava queste persone, che venivano incorporate nei registri di quella che veniva chiamata “Chiesa”. Ciò è totalmente contrario alle Scritture, nelle quali esiste una connessione assoluta tra lo Spirito e tra la Parola di Dio, anziché tra l’acqua fisica e la grazia. Secondo il Nuovo Testamento, la nuova nascita è opera dello Spirito Santo mediante lo strumento della Parola di Dio. Pertanto, dice l’Apostolo Pietro, “perché siete stati rigenerati non da seme corruttibile, ma incorruttibile, cioè mediante la parola vivente e permanente di Dio.”

Nonostante tutto, le dottrine papali sulla rinascita mediante l’acqua battesimale, che originaronoin quei primi secoli sono ancora in vigore nel sistema papale di oggi. L’attuale Codice di Diritto Canonico, al canone 849 afferma,

“Il battesimo, porta dei sacramenti, necessario di fatto o almeno nel desiderio per la salvezza, mediante il quale gli uomini vengono liberati dai peccati, sono rigenerati come figli di Dio e, configurati a Cristo con un carattere indelebile, vengono incorporati alla Chiesa, è validamente conferito soltanto mediante il lavacro di acqua vera e con la forma verbale stabilita.” 

Perciò, sin dal V secolo dei sedicenti sacerdoti pretendono di mediare tra Dio e l’uomo.  Tuttavia, secondo le Scritture, davanti al Dio assolutamente Santo, un inviduo è salvato esclusivamente dalla sola grazia di Dio. Le Scritture sono estremamente chiare in Efesini 2:8-9, “Infatti è per grazia che siete stati salvati, mediante la fede; e ciò non viene da voi: è il dono di Dio. Non è in virtù di opere affinché nessuno se ne vanti.” Efesini 2:7 afferma che è nella Sua magnanimità verso di noi mediante Gesù Cristo che Dio mostra le immense ricchezze della Sua grazia,  “per mostrare nei tempi futuri l’immensa ricchezza della sua grazia, mediante la bontà che egli ha avuta per noi in Cristo Gesù.” Il pieno significato della grazia divina è che solo Lui salva.

Nel tentativo di imitare la grazia salvifica, sin dal tardo V secolo il sistema papale cominciò a rivendicare che i suoi sacramenti fossero necessari per la salvezza. Occorsero molti secoli affinché questo sistema sacramentale si sviluppasse fino a comprendere sette sacramenti. Come si può vedere oggi, gli insegnamenti del Vaticano oggi dichiarano che, “La Chiesa afferma che per i credenti i sacramenti della Nuova Alleanza sono necessari alla salvezza.”  Questa è la politica attuale del sistema papale. Pertanto, Domenica 3 maggio, 2015, Papa Francesco ha obbedito rigidamente alle politiche del Vaticano che riguardano i sacramenti. Egli ha dichiarato, “Gesù è la vite, e attraverso di Lui – come la linfa nell’albero – passa ai tralci l’amore stesso di Dio, lo Spirito Santo. Ecco: noi siamo i tralci, e attraverso questa parabola Gesù vuole farci capire l’importanza di rimanere uniti a Lui. I tralci non sono autosufficienti, ma dipendono totalmente dalla vite, in cui si trova la sorgente della loro vita. Così è per noi cristiani. Innestati con il Battesimo in Cristo, abbiamo ricevuto da Lui gratuitamente il dono della vita nuova; e possiamo restare in comunione vitale con Cristo. Occorre mantenersi fedeli al Battesimo, e crescere nell’amicizia con il Signore mediante la preghiera, la preghiera di tutti i giorni, l’ascolto e la docilità alla sua Parola - leggere il Vangelo -, la partecipazione ai Sacramenti, specialmente all’Eucaristia e alla Riconciliazione.”

L’instaurazione del sistema avente a suo capo il papa.

L’Imperatore Giustiniano I (527-565) fu il primo, più di ogni altro, a stabilire la supremazia del vescovo di Roma come capo del sistema. Lo fece in un modo formale e legale, semplicemente attraverso editti ecclesiastici e normative di legistlatura civile. Lo storico Le Roy Edwin Froom reassume quanto avvenne come segue, 

“Il terzo successo più grande di Giustiniano fu la regolamentazione delle questioni ecclesiastiche e teologiche, coronate dal decreto imperiale che poneva il vescovo di Roma come il ‘Capo di tutte le sante chiese,’ in tal modo posando le fondamenta legali per la supremazia ecclesiastica del papa.”  

Il decreto di Giustiniano non istituì la carica del papa, ma piuttosto pose le basi affinché il vescovo di Roma avrebbe acquisito il potere assoluto. L’imperatore voleva contenere la caduta dell’impero, pertanto impose l’unita ecclesiastica. Di conseguenza, il vescovo di Roma divenne il capo della chiesa dell’Impero. In seguito, il titolo di “papa” cominciò a essere adeguato per quello che era il “vescovo di Roma”, il quale era ora libero di usare il potere civile conferitogli dal decreto di Giustiniano. In precedenza, l’unità ecclesiastica era sostenuta dalla persuasione morale del vangelo e delle Scritture per salvare individui che sarebbero poi stati il sale e la luce all’interno delle loro realtà sociali. Pertanto, nel VIII secolo, il potere civile fu abbrancato dal sistema papale. Con il crescere del “sistema” aumentava parimenti l’immoralità di quelli che erano a capo del sistema e di quelli che erano sotto il suo controllo.  

L’immoralità nel clero è seguita torture e omicidi.

L’anno 1073 fu il punto di svolta, anno in cui una rigida discipina soppiantò i secoli di grezza immoralità. Oltre alle concupiscenze della carne, le menti papali continuarono con le loro concupiscenze per il dominio totale, sia ecclesiastico sia civile. A questo punto, la linea di Carlo Magno era diventata troppo debole per mantenere in auge le ambizioni papali. Papa Gregorio VII, conosciuto anche come Ildebrando, era ancora più ambizioso di quelli che lo avevano preceduto. Era convinto che il regno del papa fosse di fatto il regno di Dio sulla terra, e che tutta l’autorità e il potere, sia spirituali sia materiali, fossero conferiti al “trono di Pietro.” Fu Gregorio VII che costruì quello che sarebbe poi divenuta la struttura del sistema papale. Il suo obiettivo era quello di diventare il giudice supremo e il governatore di tutte le autorità, sia di chiesa che dello stato. Gregorio afferrò con astuzia la nozione che per essere dominante sul regno temporale, il papato doveva rivendicare di essere Dio. Questa idea fu alimentata dalla sua dirompente ambizione e l’enorme ricchezza che la Chiesa Cattolica Romana fino ad allora aveva accumulato rese tutto ciò possibile.

Questi scaltri tentativi cominciarono a dare frutti già sotto il pontificato di Gregorio (1073-1085). I papi Innocenzo III (1198-1216)  e Bonifacio VIII (1294-1303) diedero i ritocchi finali al sistema spirituale e temporale avviato da Gregorio VII. Papa Innocenzo III dichiarò una crociata contro gli albigesi e offrì il perdono di tutti i peccati per andare in paradiso senza passare dal purgatorio a tutti quelli che avessero partecipato alla missione.  Quella guerra fu perpetrata con un’inimmaginabile crudeltà. Interi villaggi furono distrutti, migliaia di persone furono arse vive, mentre altre furono sottoposte alle più crudeli torture. Le vicende di queste gesta crudeli e omicide sono documentate in diversi scritti storici. Papa Bonifacio VIII era “ostinato, intelligente, vano e privo di scrupoli”.  Egli credeva profondamente che il papafosse letteralmente il “Vicario di Cristo sulla terra” e che fosse dotato di poteri straordinari. Chiunque si opponesse a lui, si opponeva a Dio e quindi doveva essere sicuramente malvagio.”  Bonifacio VIII è rinomato per una sua dichiarazione nella bolla papale Unum Sanctum, con cui dice, “Noi dichiariamo, affermiamo, definiamo e proclamiamo a ogni essere umano che per la necessità della salvezza si è interamente soggetti al pontefice romano.”  Dopo di lui, ben settantacinque papi, uno dopo l’altro, da Innocenzo III a Pio VII, approvarono la tortura, l’omicidio, il mandare ala rogo e la confisca dei beni di fedeli, durante i sei orribili secoli dell’Inquisizione.  Il papato inflisse torture terribili e morti crudeli a veri fedeli di Cristo. 

La gloriosa Riforma e la malefica Controriforma

Nel XVI secolo, la Riforma Protestante ripristinò con vigore la fede biblica che era stata proclamata dagli apostoli. Non solo la fede biblica fu ripristinata, ma il sistema papale fu devastato in tutta Europa. Gli uomini della Riforma erano soggetti del calibro di Lutero a Wittenberg, Erasmo e Colet a Oxford, Bilney, Latimer e Cartwright a Cambridge e Lefevre con Farel a Parigi. Questi esponenti della Riforma erano uomini estremamente istruiti. In alcuni casi, come per Beza e Tyndale, erano considerate dei luminari. La riforma fu un grande risveglio spirituale. La prima risposta del sistema Cattolico Romano alla Riforma fu la Controriforma, che avanzò soprattutto grazie all’influenza politica ed educativa dell’ordine dei gesuiti . I gesuiti, organizzati come una vera e propria struttura militare, condussero un movimento che aveva il fine di riportare il sistema cattolico romano alle posizioni che aveva prima della riforma protestante. L’intenzione dei gesuiti, allora come adesso, era quella di indottrinare intere popolazioni. Le popolazioni che non sono radicate nella Bibbia sono notoriamente superstiziose e servili a ogni moto religioso sentimentale e mistico. Siccome non avevano alcuna conoscenza di Dio attraverso Gesù Cristo e la Sua Parola scritta, il misticismo dei gesuiti fa facilmente presa presso queste popolazioni superstiziose. A queste persone che sono pervase dall’oscurità spirituale, il sistema cattolico romano offre sia l’autorità del papa, sia isuoi rituali esteriori, sia un condizionamento psicologico d’effetto.

Intorno alla metà del XVII secolo, l’ordine dei gesuiti aveva migliaia di membri in tutta Europa. La loro missione, allora come adesso, è stata quella di sminuire la fiducia nella Bibbia come la Parola di Dio e di estirpare gli effetti della Riforma Protestante. Nei secoli successivi, i gesuiti divennero la forza più potente del papato per sovvertire la cultura occidentale dai principi biblici cristiani. I gesuiti hanno sempre avuto una forte influenza politica presso le monarchie cattoliche in Europa e nel mondo. Hanno condotto gli sforzi principali della Controriforma per quattro secoli attraverso la difesa dell’autorità papale, il restauro del sistema sacramentale e promuovendo una versione accattivante del misticismo e delle superstizioni in molte nazioni che erano state toccate dai principi biblici della riforma protestante. Gran parte di quanto il Vaticano ha conseguito dalla riforma protestante e in tempi moderni, è stato grazie alla pianificazione, alla strategia e alla dedizione fanatica dei gesuiti. Il 1 giugno 2015, il sistema papale, attraverso il suo papa gesuita Francesco, ha paragonato Gesù Cristo a Maometto. Nel fare ciò, Francesco ha tentato di negare e di ripudiare l’assoluta unicità del Signore stesso e della fede cristiana. Le sue parole esatte sono state: “Gesù Cristo, Maometto, Geova, Allah. Questi sono tutti nomi usati per descrivere un’entità che è distintamente la stessa in tutto il mondo.” Tale affermazioneè un ripudio dell’unicità del Signore Gesù Cristo, e in quanto tale è una pura apostasia..

Il sistema papale promuove il proprio sistema sociale e culturale

Il concetto di “bene commune” è parte integrante della dottrina sociale cattolica. Essi definiscono il “bene comune” come segue, 

“Il bene comune non consiste nella semplice somma dei beni particolari di ciascun soggetto del corpo sociale. Essendo di tutti e di ciascuno è e rimane comune, perché indivisibile e perché soltanto insieme è possibile raggiungerlo, accrescerlo e custodirlo, anche in vista del futuro. Come l'agire morale del singolo si realizza nel compiere il bene, così l'agire sociale giunge a pienezza realizzando il bene comune. Il bene comune, infatti, può essere inteso come la dimensione sociale e comunitaria del bene morale.”

In quest’affermazione è implicita l’idea che tutta la proprietà, le ricchezze e I beni non sono mai completamente di proprietà privata. Altrove è dichiarato ufficialmente che la proprietà privata e tutti i beni sono sempre soggetti a regolamentazioni, in modo che “il bene comune” sia utile anche agli altri.  Inoltre, il Catechismo della Chiesa Cattolica dichiara,  “È compito dello Stato difendere e promuovere il bene comune della società civile. Il bene comune dell'intera famiglia umana richiede un'organizzazione della società internazionale.”   

Allineandosi alle tendenze socialiste attuali, il sistema spera di guadagnare una posizione più rilevante nei circoli secolari politici, economici e sociali. La dottrina sociale cattolica ha come obiettivo un collettivismo di tipo marxista in cui ogni persona ha una eguale porzione del “bene comune” che si basa sui cosiddetti diritti umani e sulla dignità. Un simile concetto insegna alla gente che deve dipendere dal governo civile invece che assumersi le proprie responsabilità per le loro vite e per le loro scelte, come comanda la Bibbia. In nessun punto la Bibbia dice ai fedeli di dipendere dal governo per la loro sopravvivenza, piuttosto comanda di cercare sostentamento e provvidenza solo da parte di Dio.  Se, tuttavia, la Bibbia viene resa priva di importanza e il vangelo è distorto, allora la Chiesa Cattolica Romana avrà nuovamente un’opportunità di diventare l’autorità morale internazionale che oggi rivendica di essere, specialmente nelle nazioni cattolico romane. 

Conclusione, la lezione da imparare

Il sistema papale nacque durante l’Impero Romano e sopravvisse alla sua caduta. Nel 537 AD, Giustiniano pose le basi legali affinché il papato acquisisse il potere civile, che poi conserve per i dieci secoli che seguirono. Nel XVI secolo, il suo potere temporale fu arrestato dal ripristino della fede biblica da parte della Riforma Protestante. Fu tenuta a bada dai puritani dei secoli XVII e XVIII. Nonostante ciò, sopravvisse alla caduta del Sacro Romano Impero per divenire poi uno “stato sovrano” nel XX secolo e ancora oggi continua a essere una potenza principale di questo secolo. Attualmente, Papa Francesco è il capo visibile della chiesa di Roma, ma il sistema papale è ancora la potenza che sta dietro al trono. Il sistema papale non è nient’altro che la falsa copia della vera Chiesa di Cristo. È, a tutti gli effetti, il “mistero dell’iniquità.”  Tale apostasia è caratterizzata dall’inganno e dall’ipocrisia. Il sistema papale apostata, mentre all’esterno sembra essere giusto e santo, mira a ingannare addirittura gli eletti dove e quando possibile. 

La vera chiesa è quella dei grandi misteri rivelati da Dio, che ha la sua piena manifestazione nel Nuovo Testamento come il corpo del Signore Gesù Cristo.  Pertanto, proclamano le Scritture, “Dio, dopo aver parlato anticamente molte volte e in molte maniere ai padri per mezzo dei profeti, 2 in questi ultimi giorni ha parlato a noi per mezzo del Figlio, che egli ha costituito erede di tutte le cose, mediante il quale ha pure creato i mondi.”  È quindi vero che il cristianesimo si concentra sulla persona del Signore Gesù Cristo e non su sistemi politici ed ecclesiastici. 

Quando osserviamo il potere, la saggezza e la bontà del Padre celeste, osserviamo anche il potere la saggezza e la bontà del Signore Gesù Cristo, che solo Lui ci riconcilia a Dio attraverso la completa soddisfazione legale dei nostri peccati per mezzo della Sua morte sostitutiva sulla croce. Non esiste alcun sistema ecclesiastico che possa redimere un’anima attraverso atti rituali o altri mezzi. Né possiamo giustificarci da soli di fronte a Dio mediante opere religiose, che sono sempre macchiate dall’imperfezione e dal peccato. Un’anima non avrà mai pace con Dio finché proverà a salvarsi da sola mediante mezzi che Dio non accetta. È solo l’opera espiatoria di Cristo Gesù nostro Signore, attraverso lo spargimento del Suo sangue in vece nostra che può soddisfare le richieste di un Dio assolutamente Santo e della Sua legge perfetta. È solo mediante la fede in Cristo, l’Agnello di Dio, che possiamo essere salvati. Credendo in Lui, siamo liberati dalla pena universale della seconda morte e abbiamo la sicurezza davanti a Dio che siamo accettati da Lui.  Non esiste alcun’altra via di salvezza che lo Spirito Santo testimonia sia stata validata da Lui per le coscienze degli uomini.  “In nessun altro è la salvezza; perché non vi è sotto il cielo nessun altro nome che sia stato dato agli uomini, per mezzo del quale noi dobbiamo essere salvati.”  Perciò, la Sua Parola lo dice esplicitamente, “Chi ho io in cielo fuori di te? E sulla terra non desidero che te.”  Alla fine è la gloriosa persona del Signore Gesù Cristo che è rivelata e dà la vita e la salvezza. In assoluto contrasto con il sistema papale che promette vita e salvezza, e che in realtà fornisce rituali servili, immoralità e in ultima analisi la morte e la dannazione. 

Se non fosse stato per la riscoperta dell’assoluta autorità della sola Bibbia e del vangelo della grazia da parte della Riforma del XVI secolo, il sistema papale avrebbe potuto continuare a operare senza essere notato. Nonostante il sistema papale sia oggi talmente evidente nel mondo, lo Spirito Santo continua a convincere singoli individui dei loro peccati di fronte al Santo Dio e invia loro il pentimento affinché vivano in Cristo Gesù, “e lo ha innalzato con la sua destra, costituendolo Principe e Salvatore, per dare ravvedimento a Israele e perdono dei peccati.”  Le parole del Signore che incutono terrore, contenute in Matteo 7:21, dovrebbero risuonare nelle orecchie di quelli che hanno speso le loro intere vite credendo nel sistema religioso papale, “Non chiunque mi dice: ‘Signore, Signore!’ entrerà nel regno dei cieli, ma chi fa la volontà del Padre mio che è nei cieli.”  Nessuno prenderà alcuna parte con Dio nella Sua gloria semplicemente riconoscendo l’autorità di Cristo, credendo nella Sua deità e professando la fede nella Sua perfezione e negli infiniti meriti della Sua espiazione, ma solo chi ripone la sua fede per la salvezza solo in Gesù Cristo. Il Signore ha riassunto il comandamento di credere quando ha detto,  “Gesù rispose loro: «Questa è l’opera di Dio: che crediate in colui che egli ha mandato»..”  Allo stesso modo, gli Apostoli Paolo e Sila dichiararono, “Credi nel Signore Gesù Cristo, e sarai salvato tu e la tua famiglia.”  Il vangelo di Gesù Cristo sta sopra a tutto, così come la Sua chiamata nella tua vita. Conosci in modo persqonale Cristo Gesù? L’acqua della vita ti è offerta nell’abbondanza della grazia, che sorpassa di gran lunga i mali del peccato. Come dice il Signore nelle Scritture, “Lo Spirito e la sposa dicono: «Vieni!» E chi ode, dica: «Vieni!» Chi ha sete, venga; chi vuole, prenda in dono dell’acqua della vita.” 

Una volt ache tu, un pentito peccatore, credi solo in Gesù Cristo, attraverso la sola fede e come il tuo unico Salvatore e rifugio dinanzi l’assolutamente Santo Dio, ti troverai non solo liberato dai tuoi peccati, ma anche regnant nella vita, “Infatti, se per la trasgressione di uno solo la morte ha regnato a causa di quell’uno, tanto più quelli che ricevono l’abbondanza della grazia e del dono della giustizia regneranno nella vita per mezzo di quell’uno che è Gesù Cristo.”  Quelli che ricevono l’abbondante grazia conferitagli da Cristo non solo sono salvati dal dominio della morte, ma vivono e regnano con Cristo mentre sono santificati quotidianamente attraverso la Sua Parola mediante lo Spirito Santo, e attraverso una costante comunione con Lui. Regneranno con Lui e lo glorificheranno in eterno. Credete solo in Lui e sarete sicuri in Lui, “a lode della gloria della sua grazia, che ci ha concessa nel suo amato Figlio.”   “Se dunque uno è in Cristo, egli è una nuova creatura; le cose vecchie sono passate: ecco, tutte le cose sono diventate nuove..” ♦ 

 

 

Kicsoda a „szentatya”?

A szentatya címe alatt, Ferenc pápa az USA-t 2015 szeptemberében fogja meglátogatni.  Ezért fel kell tennünk azt a kérdést, hogy “valójában kicsoda is a szent atya?” A keresztyénnek a Szent Atyával való kapcsolata kulcsfontosságú. Jézus így imádkozott: „Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!”  Csakis azok, akik Jézus Krisztusba lettek áthelyezve egyedül Isten kegyelme révén hívhatják a Szent Istent az ő Atyjuknak. 

Read More

A gyermekévek

Egy nyolctagú ír családban születtem, s gyermekkorom boldog és teljes volt. Édesapám az Ír Hadseregben szolgált ezredesként, kilenc éves voltam, amikor visszavonult. Családom szeretett játszani, énekelni és szerepelni a dublini katonai táborban, ahol laktunk.

Read More

A legyőzhetetlen evangélium és a modern protestáns hazugság Bevezetés

Katolikus papként nehéz helyzetben voltam, amikor evangélistákat hallgattam az evangélium utáni kutatásom tizennégy éve során. Keresztyén rádióműsorok folyamatosan közölték velem azokat a dolgokat, amelyeket tennem kellett volna, hogy befogadjam Jézust a szívembe. A keresztyén traktátusok hasonlóképpen közölték velem azt az odaszánási vagy elkötelezettségi mennyiséget, amelyre szükség van ahhoz, hogy döntsek Krisztus mellett.

Read More

Fatima: A pápa és a RKE ellentmondanak az evangéliumnak

A 2000-es jubileumi év ünnepi kürtzengése II. János Pál pápa május 13-án elhangzott szentbeszédével folytatódott, amelyet a fatimai Francisco és Jacinta Marto boldoggá avatása alkalmából mondott el. (Akiknek ismeretlen a fatimai eset: 1917-ben három pásztor-gyermek azt állította, hogy megjelent nekik látomásban Mária, Fatimában, Portugáliában).

Read More

Az Inkvizíció

A legtöbb ember tud valamit a holokausztról. Ez 6 évnyi borzalmas kínzás volt, ami megtörtént a zsidókkal Hitler és a nácik alatt a második világháborúban. Amíg ezeket a szörnyűséges eseményeket semmiképpen nem szeretnénk lekicsinyíteni, ezt a tömegmészárlást nem lehet összehasonlítani azoknak a kínzásokkal illetve gyilkosságokkal, amelyek a pápaság által támogatott Inkvizíció alatt történt meg 605 éven keresztül.

Read More

Az ökumenisták felfedezik a láthatatlan egyházat

A modern ökumenikus mozgalom szállóigéjévé vált ez a két bibliai rész a János evangéliumából: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”, illetve „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy k is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.

Read More

A bibliai igazság és a hivatalos római katolikus hagyomány Máriáról

A Biblia úgy határozza meg Isten kilétét, hogy senki ember nem részesülhet az Ő dicsőségéből. Hasonlóképpen, a Biblia tanít arról, hogy ki az Úr Jézus Krisztus, azonban senki nem foglalhatja el az Ő tisztségeit. Ugyanígy beszél a Szentírás a Szentlélek személyéről és szerepköréről, de mindenki mást kizár az Ő szerepéből.

Read More

Lelki közösség az Úrral és a római katolikus mise

Az Isten imádása az a közösség, amely igaz összhangot tükröz a Teremtő és a teremtett ember között. A bűnbeesés előtt nem találunk korlátozásokat Isten és Ádám kapcsolatában. Isten beszélt Ádámmal, eléje tárta feladatait, oktatta őt a környezetével kapcsolatos dolgokra1, és adott neki egy hozzáillő társat.2

Read More

A pápa egyháza és az Európai Unió

A pápa egyházát világszerte tisztelik és csodálják. Jól szervezettnek, sikeresnek és befolyásosnak, valamint méltóságteljesnek és tekintélyesnek látják. Az egymást követő pápák személye körül kialakult aura egyedi a Katolikus Egyházra nézve. Semmilyen más globális intézmény nem örvendhet ilyesminek. Morális kérdésekben megfogalmazott kijelentései komoly súllyal rendelkeznek. A pápaság annyira népszerű, hogy még az evangéliumi felekezetűek is elfogadják azt, főleg akiknek többsége abbahagyta tanainak megkérdőjelezését.

Read More

A pápaság és az iszlám

Kazahsztán legnagyobbrészt muzulmán nemzetéhez intézett üzenetében, tizenkét nappal a 2001. szeptember 11-ei szörnyűség után, a pápa kijelentette:
„Egy Isten van. Az apostol mindenekel
őtt Isten teljesen egy voltát hirdeti. Ezt az igazságot a keresztyének Izráel fiaitól örökölték és közösen osztoznak rajta a muzulmánokkal: az egy Istenbe vetett hit, Aki „az ég és föld Ura” (Lk 10,21), mindenható és kegyelmes. Ennek az egy Istennek a nevében fordulok a mély és ősrégi vallási hagyományokkal rendelkező néphez, Kazahsztán népéhez.”1

Read More

„A passió”: Mel Gibson látványos csalása

Ritkán volt olyan film, amely ennyire kedvező nyilvánosságot és várakozást ébresztett az evangéliumi közösségekben. Az izgalom dagályától táplált hullámok sepernek végig az egyházon és a filmvilágon. A katolikus hamvazó szerdán mutatják be a filmet a mozikban Amerika-szerte. Az evangéliumi gyülekezetek hatalmas mennyiségű jegytömböket vásárolnak, helyenként egész mozitermeket bérelve ki.

Read More

A Biblia, mint az igazság abszolút alapja és a római katolikus tekintély Egyedül a Szentírás ihletett és mérvadó

Az Isten által ihletett Biblia, írott formában megjelenő kijelentés. (2Tim 3,15-16) A Biblia azt állítja, hogy amit Isten ihletett, az nem más, mint az Ő írott szava. (2Pt 1,20-21) Amikor az Úr Jézus Krisztus ezt mondta: „az írás fel nem bontható” (Jn 10,35), akkor Ő Isten írott Igéjéről beszélt. Az Istentől származó igazságok, parancsolatok, cselekedetek és események megfogalmazott, azaz logikus, írott mondatokban lettek közölve számunkra.

Read More

Üdvösség: Isten kegyelmessége Krisztusban, és a megigazulás RK tana

A római katolikus megváltási „folyamat” teljes képe az újjászületéssel kezdődik, amelyről azt állítják, hogy a gyermekkeresztségben valósul meg, és amely bizonyítottan eltörli az eredendő bűnt. A megváltás „folyamata” valamennyi sákrámentumon átvezető hosszú út, ahol a mise áldozata központi helyet követel szinte minden eseményben. A jó cselekedetek, érdemek, sákrámentumok és a szentek, mind fontos szerepet játszanak, de a figyelem mindig a belső erkölcsi jóságra irányul, amit az egyénnek mindig növelnie kell, hogy elég jónak bizonyuljon a „megszentelő kegyelemben” történő meghalásra és így üdvösséget nyerjen, vagy legalább csak kevés időre kerüljön a purgatóriumba.

Read More

Pápai bocsánat vagy pápai megtévesztés? A 21. század: bibliai egység vagy a pápához való alkalmazkodás

Vasárnap, március 12-én, a nagyböjt első vasárnapján, a pápa egy ünnepélyes ceremónián elnökölt a Szentpéter bazilikában, Rómában. Ez „A bocsánat napja” volt, amikor a pápa Isten bocsánatát kérte a Római Katolikus Egyház (RKE) történelmi hibáiért. A ceremóniát továbbra is egy mélységesen jelentős eseménynek mutatták be a RK Egyház „milleniumi ünnepi szent évében” és precedens nélküli, de szükséges lépésként az egység folyamatában.

Read More

Életem reformációja

1980 januárjában születtem Magyarország fővárosában, Budapesten, katolikus értelmiségi család idősebb gyermekeként (egy öcsém van, ő két évvel fiatalabb nálam). Három hónapos lehettem, amikor megkereszteltek egy kaposvári templomban. Ennek több oka is lehetett: a nagyszüleim ott laktak, a szüleim nem sokkal korábban költöztek a fővárosba, és azt se felejtsük el, hogy Magyarországon ekkoriban még teljes erővel tombolt a kommunista diktatúra.

Read More

Célunk a Menny

Ezt a kis irományt azért készítettem, hogy végig gondolhassunk néhány fontos kérdést. Milyen sors vár ránk a túlvilágon? Milyen az üdvösség útja? Mit akarunk az életünkkel, mi az élet értelme?

Read More

Egy pogány vallás képvisel

Guy Consolmagno, a Vatikán csillagásza a napokban azzal támadta meg a tudományos teremtéstant, hogy az egyfajta pogányság, mivel Istent a természeti istenek sorába teszi, és harcot szít a tudomány és a vallás között. Ez a fajta rosszindulatú tájékozatlanság elvárható egy jezsuita szerzetestl, aki –a római katolicizmus és protestantimzus között felvállalt széleskörökumenizmus ellenére– mindenáron oda akar paskolni egyet a protestantizmusnak, vérbeli jezsuita révén, mivel a protestáns teremtéskutatók a protestáns fáramlatoknak csak egy kis része, így velük szemben mindent szabad mondani, elkövetni.

Read More