//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\
Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát
illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ
vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják
az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy
ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése
nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják
maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad
terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt a MEK
állományából.
Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható,
terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû
alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való
megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét
kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
benne kell maradnia.
A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási
szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású,
szabad terjesztésû elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel
kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet
információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi
Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>,
<gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>.
\\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////
A 95 TÉTEL
Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október
31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.
Az igazság kiderítése s és igyekezetétõl indítva, megvitatásra kerülnek
az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendõ Luther Márton atya, a szabad
mûvészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes
elõadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket
velünk élõszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus
Krisztus nevében. Ámen.
1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta,
hogy a hívek egész élete bûnbánatra térés legyen (Mt 4,17).
2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bûnbánat szentségi gyakorlására,
azaz a bûnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közremûködésével
történik.
3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belsõ bûnbánatra, mert
a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsõleg a bûnös
mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet.
4. Ez a gyötrõdõ küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyûlöli
vétkes önmagát (ez az igazi belsõ bûnbánat), vagyis a mennyek
országába való bemenetelig.
5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevõ
bûnhõdéstõl, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az
egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki.
6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal,
hogy azt Istentõl megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont
kétség kívül megbocsáthatja az õ számára fenntartott eseteket: ezek
semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad.
7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind
alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak.
8. A bûnbánati egyházjogszabályok csak az élõkre érvényesek, és azok
szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni.
9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa)
a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a
szükséghelyzetet.
10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól
egyházjogszabály szerinti bûnbánati teljesítményt követelnek a
purgatóriumban.
11. Bizonyosnak tûnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti
jóvátevõ bûnhõdést át lehet változatni purgatóriumbeli bûnhõdésre,
akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak.
12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás
után, hanem a feloldozást megelõzõen szabták ki, hogy ezzel próbára
tegyék a töredelem õszinte voltát.
13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi
szabályok számára már halottak, joggal illeti meg õket az azoktól
való feloldás.
14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége
szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél
tökéletlenebb volt.
15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a
purgatóriumi szenvedést elõidézni, mivel a reménytelenség borzalmával
határos.
16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik
egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.
17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy
mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék.
18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel,
hogy (a purgatóriumban lévõ lelkek) kívül lennének a szeretetet
kiérdemlõ vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán).
19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak
és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felõl, jóllehet mi ebben
teljesen bizonyosak vagyunk.
20. Tehát a pápa a minden bûnhõdés teljes elengedésén nem egyszerûen
minden bûnhõdés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét.
21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetõk, akik azt mondják, hogy a pápa
bûnhõdés elengedése ez embert minden bûnhõdéstõl feloldja és megmenti.
22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levõ lelkeknek, amit
ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint
teljesíteniük.
23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bûnhõdése valamilyen
elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják
meg, tehát igen kevesen.
24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy
hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bûnhõdés
feloldását.
25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma
van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve
gyülekezetében.
26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévõ) lelkeknek nem
a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik),
hanem közbenjáró könyörgés által.
27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába
dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenõ pénz által nagyra
nõhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának
eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétõl függ.
29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévõ lélek arra, hogy
õt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz
(pápák) nem igényelték ezt.
30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé
a következmény: a teljes elengedés felõl.
31. Amilyen ritka az igazán bûnbánó ember, épp olyan ritka az igazán
elengedést nyerõ, vagyis nagyon ritka.
32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal
biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok
az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék,
amely által rendbe jön az ember dolga Istennel.
34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bûnbánat szentségével (és)
ember által kiszabott jóvátevõ bûnhõdésre vonatkozik.
35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket
akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs
szüksége töredelemre.
36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bûnhõdésnek
és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.
37. Aki csak igazi keresztyén, akár élõ, akár halott, az részese Krisztus
és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki,
búcsúcédula nélkül is.
38. A (bûnhõdés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem
szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni
elengedés kinyilvánítása.
39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia
a nép elõtt a bõséges búcsút és az igaz töredelmet.
40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bûnhõdést, viszont a búcsú
bõsége elkényelmesít és a bûnhõdést gyûlöletessé teszi, legalábbis
esetenként.
41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy
a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek.
42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint
a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az
irgalmasság cselekedeteivel.
43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a
szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút
vásárol.
44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nõ a szeretet és javul az ember,
de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bûnhõdéstõl mentesebb.
45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és
azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg,
hanem Isten rosszallását.
46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a
fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák
kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják
búcsúkra.
47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem
parancsolat, hanem szabad döntés dolga.
48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való
részesítéssel inkább az õérte való áhítatos imádkozást akarja elérni
sem mint a készpénzt, mert az elõbbire nagyobb szüksége van.
49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor
hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon
ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk.
50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a
búcsúhirdetõk zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig
Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bõrébõl, húsából
és csontjából épüljön fel.
51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna,
kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is
saját pénzébõl segíteni azokat, akiknek legtöbbjétõl némely
búcsúhirdetõk kicsalják a pénzüket.
52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a
búcsúmegbízott, sõt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte.
53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten
igéjét más templomokban teljesen elnémítják.
54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi
vagy több idõt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének.
55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékû búcsút egy
haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor
az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz
díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni.
56. Az egyház kincse, amelybõl a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve,
és Krisztus nép is ismeri azt.
57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok
egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyûjti.
58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeirõl van szó, hiszen azok
mindenkor, a pápa közremûködése nélkül is, munkálják a belsõ ember
számára a kegyelmet, a külsõ ember számára pedig a keresztet, a
halált és a poklot.
59. Szent Lõrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények,
de õ korának szokásos kifejezésével élt.
60. Nem vakmerõség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai
(melyeket Krisztus érdeméért kapott).
61. Világos ugyanis, hogy a bûnhõdés elengedésére és a (meghatározott)
esetekre (vonatkozóan) elegendõ a pápának a saját hatalma.
62. Az egyház kincse valójában Isten dicsõségének és kegyelmének szent
evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyûlölik, mert elsõkbõl
utolsókká tesz.
63. De ezt méltán igen gyûlölik, mert elsõkbõl utolsókká tesz.
64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsõkké tesz.
65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak
embereit halászták.
66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait
halásszák.
67. A búcsú, amirõl a búcsúhirdetõk azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás,
- valóban az, de a kereset szempontjából.
68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához
mérten a legeslegkisebb dolog.
69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú
hirdetõit teljes tisztelettel fogadni,
70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett.
71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot
érdemel,
72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdetõ szavainak önkénye és
önfejûsége ellen.
73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben
bármi módon csalást követnek el,
74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk
ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek.
75. Õrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják
az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülõ (Máriát)
erõszakolta volna is meg.
76. Ellenkezõleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség
tekintetében a búcsú alá esõ legkisebb bûnöket sem vehetik el.
77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet,
ha õ volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen.
78. Ellenkezõleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is
nagyobb erõi vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi
ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint.
79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva
felállított kereszt felér Krisztus keresztjével.
80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik
tûrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek.
81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a
tudós férfiaknak sem könnyû a pápa tekintélyét megvédeni a
rágalmaktól, vagy éppen az egyszerû hívek fortélyos kérdéseitõl.
82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges
szeretetbõl és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték
közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter)
bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen
indíték erre?
83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek
a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik
visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való
imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?
84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy
megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy
kegyes és istenszeretõ lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket
nem váltják ki ingyen szeretetbõl, saját rászorultsága miatt?
85. Továbbá: A bûnhõdésre vonatkozó egyházjogi elõírások ténylegesen és
mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak.
Miért történik a tõlük való mentesítés pénzzel, búcsúk
engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának?
86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a
dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt
az egy bazilikát inkább a maga pénzébõl, mint szegény híveiébõl?
87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes
töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben)
részesítésre?
88. Továbbá: Mibõl lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a
pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana
elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének?
89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz
által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat
és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak?
90. Ha az egyszerû híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és
nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát
ellenségeik elõtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné
tesszük.
91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelõen
hirdetnék, könnyû volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sõt fel
sem merülnének.
92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének:
"Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16).
93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus
népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt!
94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bûnhõdésen,
halálon és poklon át is követni igyekezzenek,
95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke
biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).
Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely
a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)
S.D.G.
Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi
fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva.
Megjelentette 1996-ban L. M. halálának 450. évfordulója alkalmából az
Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt
Budapesten. Plakát alakban megjelenteti a Budapest Kõbányai Evangélikus
Egyházközség. Oldalterv és szedés: Jánosi József. Felelõs kiadó: Fabiny
Tamás.
---------------------------------------------------------------------------