Az oxfordi Gillian Lewis azt írja az elsőkézből származó források alapján, hogy „Genfnek a jelentősége mind szimbólikus, mind mitikus is”. Barátai azt mondták róla, hogy az igaz hit tükre és modellje volt, egy menedékhely felnövő fiatalok számára, egy erődítmény, ahol kiképeztek és kiküldtek katonákat, akik körbevitték az Evangélium üzenetét, illetve akik az Igét kiszolgáltatták.

Ebben az írásban szemügyre fogjuk venni a római katolikus egyházban gyakorolt gyónási gyakorlatot, és össze fogjuk hasonlítani a bibliai megváltással. Ezt azért tesszük, mert sok római katolikus úgy beszél a gyónásról, mintha az ugyanaz lenne, mint a bibliai megváltás. Szükségesnek tartom, hogy megvizsgáljuk ezt a kérdést, mivel elég fontos kérdés, ami az üdvösséget illeti, ami a legnagyobb különbséget jelent a római katolikus és protestáns teológiák között, és nem kis mértékben befolyásolja a kegyességi gyakorlatot.

2007. július 10-én XVI. Benedek pápa egy új dekrétumot1 adott ki, melyben megerősítette azt a meggyőződését, hogy a római katolikus egyházat maga Jézus Krisztus alapította, így a többi egyházak mind hiányosak, vagy egyáltalán nem is igaz egyházak. Ami új ebben a dokumentumban, az egy ellentmondást nem tűrő állítás, miszerint „a XVI. századi reformációból született keresztyén közösségek a szó valódi értelmében nem nevezhetők egyháznak2”.

Írásom címe szerint, ha az ember jót akar tenni, ahhoz tudnia kell, hogy mi a jó. Tudnunk kell, hogy mely mérték szerint kell saját cselekedetünket megmérnünk. Ez minden etika kiindulópontja. Általános katolikus dogma, hogy az embernek, üdvössége elnyeréséhez, a jót kell cselekednie, a törvényt be kell tartania, hogy ezzel annyi jó pontot szerezzen, amennyivel kiérdemelheti, hogy a mennyországba jusson.

Fontos, különleges időket járunk. Jézus azt mondja az Övéinek, hogy mindig éberek legyünk, hogy figyeljük azokat a jeleket, amelyek megelőzik az Ő visszajövetelét erre a Földre. Hírtelenül, mint tolvaj az éjjel jön el, amikor nem is várjuk Őt: „Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj.” (1Tessz. 5,2).

Az utóbbi öt évben számos olyan riasztó kísérlet történt a protestánsok és a Római Katolikus Egyház (RKE) párbeszéde során, hogy a római katolikusokat „Krisztusban levő testvéreknek és nőtestvéreknek” nyilvánítsák. Eközben vészjósló és irányadó dologra is sor került. A „Közös Nyilatkozat a Megigazulás Tanáról” (KNy), amely hivatalos dogmatikus kijelentés a RKE és a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) képviselőinek szerkesztésében, 1999.

„Szex, szégyen és a Katolikus Egyház” – volt a Newsweek 2002. március 4-i számának vezércikke, amelynek alcíme: „és az új önvizsgálat Amerika-szerte”. Remélhetőleg a szüzességről és cölibátusról szóló római katolikus tanítást megfelelően tárták fel és vitatták meg, és nem csak egyszerűen idéztek néhány adatot és emberi véleményt, amelynek semmi köze a Római Katolikus Egyház hivatalos álláspontjához.

  Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
  szerzõi  és  egyéb  jogok  a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát
  illetik (amennyiben  az illetõ fel van tüntetve).  Ha a szerzõ
  vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
  és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják
  az alábbi megjegyzéseket. 

A mai liberalizmus vívmánya az, hogy sokak fülében elültette a bogarat, hogy nem szabad másokat ítél
padra vonni saját nézetei miatt. Egyszeren félelem tölt el, ha arra gondolunk, hogy másoknak meg kell mondani az igazat. Márpedig ez nagyban gátat vet a neoevangelikál mozgalomnak az Evangélium hirdetésének manapság.

Ezév januárjában, az EVT (Egyházak Világtanácsa)illetve MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) égisze alatt újra megrendezésre került az ökumenikus imahét. Ezen alkalomból az ökumené zászlóviv
i újra hallatták hangjukat s zengték a már évtizedek óta ismételgetett szólamaikat a „Krisztushív
k egységér
l”. Megint tanúi lehettünk annak, hogy a felekezetek közt fennálló tanbelikülönbségeket a felekezeti egység érdekében újra megpróbálták sz
nyeg alá söpörni. Újra hallottuk az unos-untalan hangoztatott érveket: Jézus azt akarta, hogy követ
i egyek legyenek, a magyarság nyomorult lelki állapota szükségessé teszi az összefogást, bizonyságtételünk hiteltelen lesz, ha nem fogunk össze...

Hazánkban a római katolikus egyház mellett létezik egy másik fajta, kisebb katolikus egyház, amit az ortodox egyháznak nevezünk. A magyar lakosságának csak néhány százalékát teszik ki, de mivel a szomszédos Romániában, illetve a környez
 szláv országokban államvallás, érdemes róla ejteni egy-két szót, hogy tudjuk hová tenni 
ket.

A protestáns-katolikus vita során gyakran lehet arról hallani, hogy a protestáns felek megkérd
jelezik a római katolicizmusnak a pápai tévedhetetlenségr
l szóló dogmát. A protestantizmus számára ugyanis elfogadhatatlan az a fajta ultramontanista álláspont, hogy egy bnös ember isteni rangra emeli fel magát, és kijelenti, hogy minden kérdésben tökéletes, csorbítatlan igazságot tudjon szólni Jézus Krisztus helyett cselekedve (Annak földi helytartója lévén).

“The Second Vatican Council is the most outspoken and outgoing council in Catholic history in urging the reunion with the Eastern Christians separated from Rome.”

Ezt a könyvet a szerz
 címéhez hen az isteni gondviselésr
l akarta megírni, bemutatva azt, hogy az evolúcióban esetleg véletlennek tn
 folyamatok bizonyára nem azt mutatják, hogy Isten nem létezik. A m ezen célkitzése miatt megdicsérend
. Továbbá az is jó oldala a mnek, hogy katolikus teológus részér
l több igére hivatkozik, hogy álláspontját alátámassza.

Egy pár évvel ezelőtt elvégeztek egy felmérést itt Magyarországon, hogy ki milyen világnézettel rendelkezik. Az embereknek csak 10%-a jelezte vissza, hogy valamelyik egyház tanításához tartja magát. Ez azt jelenti, hogy ha nem is kimondottan meggyőződéses ateista a legtöbb ember, a gyakorlatban az emberek 90%-a vagy materialista, ateista, szocialista vagy egyéb liberális vagy baloldali világnézettel rendelkezik. Ezt a legjobban mutatja az, hogy a rendszerváltás utáni 16 évben kétszer volt kormányon a szocialista párt.

Egy másik írásomban taglaltam, hogy a katolikus misszió célja a protestantások visszatérítése a katolikus egyházba1. Ezt részben azért csinálják, mert úgy gondolják, a protestánsok szakadárok, akik elszakadtak hajdanán a római katolikus egyházból. A katolikus missziót az árulja el, amikor a katolikusok úgy beszélnek a protestánsokról, mint „elszakadt testvérekr
l”.

Manapság igeellenes és szellemileg sötét korszakban élünk. Szinte senki nem tör
dik Istennel, sem az Igéjével. Egy nemrég végzett közvéleménykutatás során azt fedték fel, hogy Magyarországon az embereknek csupán 10%-a tartja magát valamelyik egyház tanításához.